VizsgaidőSZAG

Utolsó 4 vizsgám előtt állok, mindegyik erőteljesen az aranyér-kihozós fajta. Nagy nehezen rávettem magam, hogy beköltözzek mára az egyetemi könyvtárba tanulni, minek örömére reggel időben fölkeltem, összepakoltam a cuccaim, és beültem a még relative üres könyvtárban egy számomra szimpatikus helyre.
Ezzel a világon semmi baj nem volt, szuper kilátás, légkondi (reggel még azért otthon a lakásban egy laza 26 fok megvolt), csönd és nyugalom, haladtam gyönyörűen és az otthon állandóan felbukkanó főzési/takarítási vágyaim is szerencsére lappangtak. Délután 3 körül már dugig volt a tanulótér, nekem rengeteg cuccom volt (laptop + 2 könyv + 3füzet + a jó isten tudja hány fecni) így inkább nem mozdultam a jó kis helyemről, mellettem volt bőven hely. Egészen addig ez egy tökéletes felállás volt, míg a mellettem tanuló, ha jól érzékeltem német orvostanhallgató kisasszony le nem vette a cipőjét, és kérdés nélkül fel nem tette a lábát a mellettem lévő székre. Mindenki találkozott már Pannónia sajttal, igaz? Na. Annak a szagát kérném a 4-5. hatványra, a hőmérséklet ingadozásával változott picit.
Ezt még túlélné a jóember, ha mellette nem követték volna még hárman ezt a csodálatos példát, aminek köszönhetően most olyan átható lábszag lengi körül a tanuló teret, hogy a könnyeimmel - és a hányingeremmel - vívok harcot életre-halálra.

 -Eddig a helyszínen készült a bejegyzés, azóta itthon vagyok.-

Koronát akkor kapott az eset, amikor már nem bírtam tovább, éreztem, hogy a szaglóhám az orromban sikítva tépi le magát az alatta lévő szövetről, és elkezdtem összepakolni. Az asztal alatt lévő konnektorba volt bedugva a lapos, mikor letérdeltem, hogy kihúzzam, nem is számítottam rá, hogy milyen tragédia vár odalent. Mint kiderült, nem a német leányzó volt az az ork szagot árasztó entitás, hanem a velem szemben ülő, tölcséres fagyinak beöltözött (értsd: 3 mérettel kisebb nadrág a szükségesnél, a többit képzeljétek hozzá) csaj dobta le a 110% PVC papucsait, amikből a Holt Láp összes mérges gőze hömpölygött ki az asztal alatt. Gyorsan visszazavartam a róka családot, mielőtt beleugrottak volna a 230-ba, és úgy rántottam ki a dugót a konnektorból, hogy majdnem fejbe vertem magam vele, majd egy F18 Hornet vadászgép sebességével süvítettem kifelé.
Az egész szituáció súlyosságát fokozza, hogy szőnyegpadlós helységről beszélünk és párnázott székekről, tehát ha csak nem nyomják ki időnként gőzborotvával ezt a kibaszott penetra lábszagot a szövetből, ez bizony még boldogítani fogja a tanulni vágyó hallgatóságot egy darabig.
El sem tudjátok képzelni milyen jó érzés volt, amikor kiléptem a tanulóból, és megcsapott egy kicsit a kinti levegő.

Imádkozzatok, fohászkodjatok, szorítsatok, drukkoljatok, kinek mi a szimpatikus, hogy a hét fennmaradó részében az emberek inkább a zárt cipő + zokni kombóhoz ragaszkodjanak, és tartsák is a lábukon.

Köszönöm.

UI.: majdnem lemaradt, látszik mennyire függő vagyok :)
Szóval aki még nem tette, az kacsintson át ide is: facebook.com/SitHeponz
Kicsi életem kisebb szívásai - kisebb terjedelemben megtalálhatók ott.